Szeretem, ahogyan a kislányom a világgal ismerkedik. Könnyedén, előítéletektől mentesen, pozitív hozzáállással, gyermeki önfeledtséggel, boldogan. Sokszor belőlünk, felnőttekből ez a játékosság hiányzik.
Én a meséimben ezt a játékosságot, a tárgyak sokszínűségét, és sokféle felhasználhatóságát szeretném megmutatni. A gyerekek megtapasztalhatják a mesék által, hogy a körülöttük lévő világ mennyire csodálatos is. És ha ily módon tekintenek rá, sokkal könnyebben boldogulhatnak a világban.
A felnőttek pedig visszatérhetnek a felhőtlen gyermekévek "végenincs" játékosságához. Úgy gondolom, minél tovább őrizzük magunkban a mindig játszó gyermeket, annál tovább maradunk fiatalok, és frissek.
És így a bejegyzés végére még egy kép Annámról és az ő fakanál-pajtásáról: