Mindig olvasok régebbi, vagy kortárs meséket, hogy tanuljak belőlük... és Anna is igya magába a csodásabbnál csodásabb történeteket. Ma Az elvarázsolt diódaráló volt terítéken... Anna meg is kóstolta a könyv sarkán. Ízlett neki! Most a blogolással ismerkedik, mert itt ül az ölemben, és úgy tesz, mintha a billentyűzetet ütlegelné. Ez is bizonyíték arra, hogy egy anyukának az időgazdálkodás mesterévé kell válnia. Egyszerre kell megtenni mindent a gyerekért, és a saját személyes fejlődésért. Vannak napok, amikor könnyebb, van, amikor nehezebb megfelelni ennek a kihívásnak.
Ma - amikor Anna délután szunyókált egy háromnegyed órácskát - ötleteltem egy kicsit a jegyzetfüzeteim társaságában. Az eredmény: 2 újabb szereplő jellemének, és külső jellemzőinek kitalálása, valamint az első két fejezet cselekményének rövid, pontokba gyűjtött vázlata.
Ezenkívül gondolatban - és papíron is - újraterveztem a könyv szerkezeti felépítését. Annyit elárulok, hogy alapjaiban nem sokat változott. A 9 középső történet továbbra is 9 marad. Azonban a kerettörténetetet - elöl és hátul is - apróbb részekre tagoltam. Így a 9 történet, és a kerettörténet összesen 16 kis fejezetre oszlik. Az egyes fejezetek kb. 2-3 oldalból állnak majd. Kihívás a 2-3 oldalas történetek megírása, mert korábban a meséim hosszabbak voltak terjedelemben. Most ezzel a tömörebb fogalmazást is gyakorlom. Nem lesz könnyű...mert szeretem a velős körmondatokat. De épp ezért kell az új kihívás! :)
Ma először érzem azt, hogy a képzeletemben kezd testet ölteni a teljes történet. Ehhez persze elengedhetetlen a vázszerkezet mind részletesebb kigondolása. De sínen vagyok, és ez a lényeg.
Ma még egy kis kutatómunkát tervezek. Magánkiadókat böngészek majd a világhálón.