Mindig az első lépés a legnehezebb. Mindig az első néhány sorhoz a legnehezebb leülni, mert amíg nem cselekszem, addig megannyi félelem van bennem. Pl. nem lesz olyan jó a könyv, mint az első, nehezen jönnek a megfelelő gondolatok stb.
De amint munkához látok, eloszlik a sok "gondfelhő", és kivilágosodik. A Titok c. filmben van az a gondolat - ami eléggé bevésődött az agyamba - , hogy induljunk el a "kocsival", és a lámpák...vagy a fényszóró majd megvilágítja a következő lépést, és így fokozatosan érünk majd célba. Mindig jön a következő lépés...csak menni kell.
Nos, jelentem... én elindultam. Megvan a kezdő 6 sor, amely bekerült a jegyzetfüzetembe...és már egészen biztos, hogy így fog kezdődni a történet, mivel nem szoktam változtatni a szövegen. Ami jön elsőre, az marad is.
A kerettörténeten is dolgoztam ma...fejben elkezdett összeállni az is. Sínen van a történet.
A holnapi feladatom B-betűs bagolynevet nézni az utónévkönyben.