A jegyzetfüzetem "zseb-méretű". Mindenhová magammal viszem. Általában - akárcsak a tollakból - ezekből is van a készleten bőségesen. Néha többet is használok egyidejűleg, ezért sokszor mókás dolog - és hosszantartó is - összefésülni a fölírt gondolatokat egy-egy mese esetén. De "minden jó, ha a vége jó"-alapon általában a helyükre kerülnek a dolgok, és a kulcsszavak.
Nálam a jegyzetfüzet mindig csak ötleteket rögzít. Egyetlen kivétel van: ha utazok. Ilyenkor egy-egy bekezdés is bekerül a jegyzetfüzetbe.
Van egy nagyobb füzetem - A/4 méretű - amelynek az a funkciója, hogy megtervezem a mese terén, hogy hogyan jutunk el A-ból B-be. Ebben a füzetben gondolom át, és csiszolom fényesre a mesék felépítését. Itt ellenőrzöm a logikus felépítettséget, a mondanivaló világosságát stb.
Miután világosan a fejemben van a történet váza, a netbook-om szövegszerkesztőjébe pötyögöm azokat a gondolatokat, ami eszembe jut. Soha nem kozmetikázok utólag, nem javítgatom az általam spontán módon kitalált történetet. Én ilyen "úgy jó, ahogy van" típusú, isteni sugallatra cselekvő alkotó vagyok. Úgy érzem, mindig vezeti valami a kezemet, és oka van, mit miért írok úgy-ahogy az jön.
A fehér kis netbook-om a spontán gondolatok közvetítője a világ felé.
Mesevilágom résztvevői így teremtődnek tehát a szövegszerkesztőben.
